K-30,
avagy Ply bosszút állt a Gödöllõi-dombságon a múltkori Pilis miatt, mert a kisebbet könnyebb verni.

Igen, rászántam magam életem elsõ bicajos teljesítménytúrájára. Eleinte hezitáltam, hogy vajon így az év elején fogok-e bírni cirka 15+30+15=60 km-t, de aztán rájöttem, hogy már mentem idén ennyit, úgyhogy a kifogásnak lõttek. A rászánást követõen a következõ kérdések maradtak:

1. Bírok-e vasárnap reggel hatkor felkelni?
2. Ha igen, bírok-e egy minimálreggeli után átszáguldani az Örs vezér terére anélkül, hogy lefordulnék a bicajról?
3. Ha igen, le bírok-e majd tekerni az isten háta mögött (értsd: Gödöllõn) egy teljesítménytúrát?
4. Ha igen, marad-e erõm hazatekerni, vagy aznap az Árkádban alszom?

Aki kíváncsi a válaszokra, olvasson tovább! Aki nem, annak: 4x igen, PgUp.

Az ébredés zökkenõmentesen ment, már amennyire zökkenhet egy ébredés. Reggeli bekap, cucc összecsomagol, hõmérõ megnéz. Az ötfokos hõmérséklet láttán elhûltem (oké, ez rossz volt). A szombati ragyogó napsütés után valami melegebbre készültem, nem akartam plusz ruhát vinni. Az erkélyen történõ rövid ácsorgás után megállapítottam, hogy ez az öt fok simán elmenne tíznek, tehát a ruházat marad. Uccu!

A Nap csak pár perccel elõzött meg, úgyhogy már végig sütött. Egy Tabán - Csirkeláb-híd - Népstadion - ÖVT útvonalat mentem, ami nem a
legrövidebb, de végig bicikliút. Az út során töbsször is élvezhettem a vasárnap reggeli ajándékcsomagokat, a Bicajosok Taposóaknáit, avagy az Üvegszilánkok(TM)-at. Többször olyan klasszul borították be az utat teljes szélességükben, hogy csak a buzgó imáim mentettek meg a defektektõl. Egyébként a héten találkoztam a János-hegyen egy outissal, aki két defektet kapott. Az elsõt hõsiesen hárította egy pótbelsõvel, de a második már védhetetlen volt, úgyhogy ismételt pumpálgatással próbált hazajutni, remélem, sikerrel. Szóval gyakran
eszembe jut, hogy le kéne cserélnem a 900 grammos Schwalbe Land Cruiser-jeimet, de nem ilyenkor. A brute force defektvédelem most is mûködött.

Magamat is meglepve egy órán belül kint voltam az ÖVT-n, ahol lassan elkezdtek szaporodni a bicajos/mezes emberkék. Két topiktárssal
második próbálkozásra meg is találtuk a HÉV bicajszállító részlegét, ami csak eggyel több próbálkozás a szükségesnél. Bent lassan összegyûlt nyolc-tíz kerós, emlékeim szerint mindegyikük topik-közeli személy volt. Az ablakokon túl feltûnt néhány elmosódott Gruppettós folt, amint két keréken megcélozták Gödöllõt (alias isten háta mögött).

Kilenc után pár perccel értünk be a gödöllõi városházához, ahol már szép kis sokadalom gyülekezett. Ráadásul az elrajtolók helyébe
folyamatosan érkezett az utánpótlás, úgyhogy szép számmal lehettek az indulók. Én hozzácsapódtam egy pár "Nem megyünk gyorsan. Montival?" emberhez, hogy az majd nekem jó lesz. Jó is volt úgy az elsõ kilométerig. Amikor a sebességünk elérte a 30 km/ó-t, gondolatban megfosztotam õket a Kényelmes Tempóban Tekerõ Biciklis címtõl, és
további büntetésül lemaradtam tõlük.

Az ezt követõ percek hangulatos parázással teltek, mivel a rajtnál kapott fénymásolt térképrészletbõl csak sejteni lehetett az utat. Szerencsére mivel országúti túra volt, ebbõl nem lett gond, mert országutak nem ágaznak le minden fánál. Utolértem két résztvevõt, és miután ezzel helyre is állítottam megtépázott versenyszellememet, szépen beálltam mögéjük. Kímélni kell a versenyszellemet.

A nap sütött, mint állat, noha az állatok nem sütnek. Mindenesetre az idõ fincsi volt, és követettjeim is tudták az utat. Elhagytuk
Mogyoródat ^H^H ot, majd begurultunk Fótra. A baromi szép templom elõtt lepecsételtek és megcsokiztattak minket, majd továbbindultam. Jó
pióca módjára új áldozatra akaszkodtam, aki magabiztosan kanyarodott ki a veresegyházi útra. Az úton villámcsapásként ért a felismerés,
hogy a Gödöllõi-dombságban dombok is vannak. De nem ám jobbra, meg balra, hanem elöl is! A csokker aszfaltozók meg lazán átvezették
rajtuk az utat! Nem volt mit tenni, tekerni kellett.

Ezen a szakaszon ütött be a teljesítménytúrák szokásos fílingje, a "mindenki elõz mindenkit". Habár mellettem többször húztak el, mint én
mások mellett, azért ez utóbbiból is kijutott. Ettõl vérszemet kapva útitársaimat gyorsabbakra cseréltem (vö öregecskét fiatalabbra(TM)). Ekkor már elég jó tempót mentem én is, nem tudom, hogy a csoport tette, vagy ennyire jó vagyok. Hmmm... akkor csak a csoport lehetett. Szadán megmásztuk az út legcsúnyább emelkedõjét, és beszáguldottunk Gödöllõre. Mikor újra a városházához gurultunk, akkor éreztem csak, hogy milyen rövid volt a táv (ha-ha, utólag nagy a
szám), két óra alatt megvolt. Kaja, pia, kitûzõ.

Visszafele nem túl hõsiesen ismét a HÉVet választottam, ez utólag jó döntés volt, mert így elértem a bahreini nagydíj rajtját (nem, én nem
indultam rajta). Utamon elkísért egy topiktárs, akinek az egyik ismerõse a forgalommal szemben biciklizett. :-) Otthon punnyadás.

Megjegyzések:

A K-30 valójában K-38 volt, szóval becsaptak. :-)

Ha valakit érdekel, május 29-én K-50/K-100, valahol ugyanitt.

A város tele volt biciklistákkal, úgy látszik, senki sem bírt ellenállni a jó idõnek. Atyám, mi lesz itt 22-én! :-)))

Vasárnapi tekergés #1 - K30

Az utóbbi időszak kellemetlenebb kerékpáros élményeit feledtette ez a hétvége. Vasárnap K30 gödöllői teljesítménytúra volt tervbe véve, hiszen készülni kell a V10-re.

Nyuszifül módjára HÉV-vel mentem Gödöllőre, míg Henger sportember módjára bicajjal nyomta a távot. “Biciklizni jöttünk”- jelszóval ő majdnem leelőzte a HÉV-et. Éppen beneveztem mire ő is megérkezett.

A papa csapat már a rajtra készült, így LászlóJános dublőreként a HBSE színeiben csatlakoztam a menethez. Tényleg durva tempót mentünk. Az elején simán 30 km/h fölött. Nem vagyok én ehhez szokva.J Mondjuk nem is nagyon szoktam országútizni. De nagyon tetszett a nagy suhanás.

Külön köszönet annak az autóstársnak, aki még előző este a benzinkútnál segített 6 bárra felfújni a kerekeimet.

Oli mester tanácsait mormoltam magamban, mint egy mantrát: laza testtartás, helyes pedáltechnika, mély légzés. Így most a 6 bár ellenére sem fájdult meg semmim sem, és bennmaradtam lazán a zónámban. Mondjuk én csak a sor végén stréheltem.

Henger valahol Veresegyház végén előzött, amit a papa csapat sem hagyhatott, így felvettük vele a tempót. Gödöllő előtt még belehúztunk egy kicsit és én ismét szélárnyékba húzódva tudtam tartani a 45-ös tempót.

Így 1óra 17 perc alatt sikerült teljesíteni a 37 km-es távot, ami 29km/h-ás átlagot jelentett. Ennek igazán örültem. Múlt hétvégén távolsági rekord, most meg sebességi. Mondom én új csillag születik.:))

A célban rengeteg Grupettós mez villant. KT2, BB, HBSE csak egy–egy volt sajnos. Megismerkedtem Bitorral, kis dumcsi, frissítés, aztán Fót felé vissza Pestre. Most már bicajjal. És ismét Henger nyomában. Megint 30 feletti tempó. Így amikor 70 km-t mutatott az óra az átlagom már elérte a bűvös 30-at. Az tény hogy szélárnyékban.

A papa csapatnak kösz, hogy csatlakozhattam. Tetszett a túra, legközelebb is megyek. Solymi jók lettek a képek.:)

---