|
|  |
solymi papa
2005.06.04.Nagymaros Cédrus65
az út mellett egy szomorkodó, véres lábú sporttársban ronintillát ismertem fel. Közölte, hogy neki ezzel a mai túrának vége. Közbe BIstván is visszaért hozzánk, és szakavatott módon ugráltunk az első kereken, mígnem nagy nehezen sikerül forgatható állapotba hozni, gondolom az első fékpofát azért ki kellett szedni. Mivel úgy láttuk, hogy ronintilla életben marad, elköszöntünk tőle, és a többiek után iramodtunk. Én nagyvonalúan előre engedtem Istvánt, ő ismerősebb errefelé, így tartottuk a 30-as tempót. Dömös, Pilismarót útvonalon. Aztán valahol elkezdődött a kerékpáros út, és azon mentünk tovább Esztergomig. A bicós útnak nem volt különösebb baja, egy kicsit visszavettük a tempót. Istvánnak volt csengője, a mi egy ilyen bicós úton elengedhetetlen kellék. Át a múltkori szlovák túráról már jól ismert párkányi hídon. A túloldalon előzetes terveinkkel ellentétben megáltunk, mivel kiderült, hogy Istvánnak van némi súly többletet képviselő koronája. Igy aztán egy korsó sör társaságában emlékeztünk meg elvérzett csapattársunkról, és együtt érezve emlegettük fel a velencei tó körül tekerő topiktársakat. De lévén, hogy profi túrázok vagyunk, pontosan tudtuk, hogy mennyi időnk van ugrálni ronintilla kerekén, hány slukkra tüntessük el a sört, hány percig udvarolhatunk a pincérhölgynek, mennyi időveszteség lesz majd az Ipoly-völgyében az állandó szembeszél. Szóval indultunk tovább tartva a 30-as tempót. A szlovák szakasz elég rövid volt, Garamkövesd után az ellenőrző ponton kaptunk egy müzlit, inni valót, és egy francia kártya lapot, pecsét helyett. Innen kis mászás következett, majd Szalka, és Letkés. Innen már az ismerős Ipoly-völgyben tekertünk tovább, ahol meg is talált minket a szembeszél, már csak enyhe lejtőn ment a 30-as tempó. Ipolydamásdon szomorúan néztem az út melletti kerthelyiséget, nincs már idő ilyesmire. Utána elszégyelltem magam, hogy hátul bujkálok, és előre álltam, így következett Szob, majd Zebegény. Közbe folyamatosan értük be a kényelmesebb túra társakat. Újra átadtam a vezetést, és István navigált be a célba, egy nagymarosi napközi otthonba. Én rosszul emlékeztem, és az egész túratervet 3 órás szintidőhöz igazítottuk, és be is értünk 5 perccel előbb, mire kiderült, hogy 3.5 óra van megadva. Hát még egy sörmegálló belefért volna :o), de így elértük a tombola kezdetét. A teremben már tartott a buli, mi is rávetettük magunkat a zsíroskenyérre, és a sörre. És nyertünk a tombolán napszemüveget! Ronintilla, te is nyertél, majd odaadom! István megint besöpörte a legtapasztaltabb résztvevőnek járó elismerést. Utána Istvánnal Kismarosig együtt tekertünk a bicós úton, majd onnan egyedül tovább Vácig. Ott a stadionnál rövid terepszakasz után ki az országútra, és irány Gödöllő. Vácrátótra érve meguntam a langyos, pezsgőtablettás kulacs lötyit, és megálltam egy izotóniás hosszú lépésre. Ez kitartott Őrbottyánig, ahol egy két gombócos fagyi következett, mert addigra a nagymarosi négy szelet hagymás zsíros kenyér már halvány emlékké vált. Ettől erőre kaptam, és sikerült 15-ös tempóba felkaptatnom a szadai emelkedőn, majd negyven fölötti célhajrával bezúgtam Gödöllőre. Hát ennyi volt, a végére összejött a 100 km. Köszönöm a szervezőknek! Nem tudom Berger hogy csinálja, 300 ft nevezési díjból, komp, müzli, a végén sör, zsíros kenyér, és még majd mindenki nyer a tombolán is. Jó lenne, ha jövőre nem ütközne a V10-el, akkor esetleg oda is elmerészkednék. Persze előbb megvárom az összes ottani beszámolót.
Cédrus 65 TT élménybeszámoló
Nagykőrösről ismét 2-en indultunk,Kőbánya-Kispestig vonattal mentünk, onnan az X-Factorba vettük az irányt és szereztünk meghívókat az 5. Kona talira, majd tovább tekertünk a Nyugatiba. Vácig vonattal mentünk majd onnan bemelegítés képpen Nagymarosig egy egész jó állapotban lévő bringaúton kerekeztünk. A nevezéstől a rajtig jó hangulatban telt az idő, sajnos rögtön a rajt után többen is kiestek, ha jól láttam már az elején begörcsölt egy srác, egy másiknak pedig technikai problémái akadtak. A rajt után rátapadtam egy montis csapatra, de néhány Km után az előttem haladó lány az előtte lévők hibájából csak úgy tudott megállni, hogy közben ráesett a váz felsőcsövére, őt alig bírtam kikerülni, pár méterrel később egy montis esett el, miközben hátra felé nézett neki sodródott a korlátnak és felborult, az első kerekében egy hatalmas 8-as lett. Mire őt is kikerültem a montisok elhúztak, így egy outival tekerő családra tapadtam rá, a férj és a lányuk Esztergom előtt elhagyott minket, így a hídhoz már csak kettesben tekertünk. A rajtnál kiakasztott itinerben az állt, hogy Esztergomban a kerékpárút végén van vízvételi lehetőség egy közkútnál, mi a fiatalaszonnyal megálltunk és kiöntöttük a vízünket és szidtuk magunkat, hogy milyen hülyék vagyunk, hogy nem néztük meg, hogy működik-e egyálltalán a kút, persze nem működött. Engem ez nem nagyon zavart, de a hölgy már előtte is elég sokat ivott és neki nagyon hiányzott. A határon fennakadás nélkül át jutottunk, amíg a hölgy a határőröktől vízett vételezett addig Zsolt bárátom is beért minket aki pár száz méterrel lemeradt az út elején. A határtól a Szalkai ellenőrző pontig hárman együtt haladtunk, itt vételeztem vízet ezért ismét szétszóródtunk, a letkési határon ismét akadály mentesen átjutottunk, itt a faluban az első kocsmánál megálltam csapolt energia italt vételezni, Zsolt itt ismét utolért és elmondta, hogy majdnem a Felvidéken maradt, mert elfelejtett lekanyarodni és ha nem néz hátra amikor az egyik bringás lefordúl akkor megy tovább Ipolyság felé. Letkés után szét szakadtunk ismét, én Szob előtt befogtam két montist és a célig velük tekertem. Solymiék már Nagymaroson előztek meg miközben mi a kerékpár úton száguldoztunk ők a főúton elhúztak mellettünk. Zsolt barátom itt a bringaúton ismét rossz felé kanyarodott és tett egy kis kitérőt, itt úgy vette észre a tévedését, hogy elfogyott az út. A célban hideg sör és hatalmas mennyiségű zsíros kenyér várt minden érkezőt. 17 órakor a tombola húzás előtt, ajándékkal kedveskedtek a legmesszebbről érkezőknek (nekünk :-D ), a legfiatalabbaknak, a legeredményesebbnek stb. A támogatóknak köszönhetően a tombolán szinte kívételnélkűl minden induló nyert kisebb-nagyobb tárgyat ( polókat, szemüvegeket, bringás kiegészítőket stb.). Bár a túra nekünk alföldi puhányoknak rendkívűl fárasztó volt, mégis jó hangulatban telt végig, az biztos, hogy ez a túra is felkerült a jövő nyári programjaink közé. A hazautat úgy terveztük, hogy Visegrádtól Szentendréig tekerünk és onnan hajóval Pestig, de a komp az orrunk előtt ment el, így vonattal mentünk haza, Pesten volt 2 szabad óránk, ezalatt a Margitszigeten tekertünk egyett.
|
| |
