Ember a gáton bemázoló:

Nos nagyjából a tervek szerint zajlott a hétvége. Nóra,Prof, Csiga papa, és jómagam mentrend szerint érkeztünk még délelőtt Csongrádra, ahol Andort, és anyukáját nagy sütés-főzés közben találtuk. A mentális felkészülés abból állt, hogy igen nagy mennyiségű halászlevet,túrós csuszát, és tormamártásos csukát vételeztünk, arányosan locsolva magunkba a házi bort is. A csodálatos vendéglátást jól jellemzi, hogy Andor az állomáson házi pálesszel várt minket, úgyszólván le se szállhattunk, amig nem húztuk meg a flaskát. Teljes mértékben indokolt volt ennyi időt szánni a felkészülésre, bár fél hat körül elég nehezen tápászkodtunk fel. A rajt a vasútállomástól volt, még rajtszámot is kaptunk, bár fel se merült senkiben, hogy verseny lenne. Néhány régi túratársat is üdvözölhettünk, aztán usgyi. A 70 km-en nem volt sok szint, nem véletlenül kanyarog a Tisza annyit, a hangulatát az adta meg, hogy besötétedett, és mindenki tesztelhette a lámpáit. Andor, és Prof sisakkra hegesztett Petzl halogénje volt természetesen a nyerő, de én se vallottam szégyent az egy ledes HL-El500-al, ilyen terepre, és országútra tökéletes, ahova ez kevés, ott nekem semmi keresnivalóm:o). A túrán külön izgalmat jelentett a sok sok gyalogos kerülgetése a gáton, köztük rengeteg fiatal. A terep elég vegyes, egy kevés aszfalt, sok dupla keréknyomú földút, és helyenként nem kitaposott susnya. 10:15 körül értünk be a szegedi tisza part egy csónakházához, ahol a szokásos jelvény,oklevél, és egy kis GLT (gulyás levesnek látszó tárgy). Mire indulnánk vissza aszfalton elkezd esni. És itt kezdődik az igazi kaland, ember a gáton után ember az esőben. Jó alaposan megázunk és alig haladunk. először egy benzinkút tetőzete alá menekülünk, majd néhány kilométeres próbálkozás után egy tanyasi buszmegállóba húzzuk össze magunkat, meg a paripákat, annyira szakad az eső. Hajnali két óra felé kicsit alábbhagy, és eljutunk Pusztaszerig, ahol úgy döntünk már nincs értelme visszamenni Csongrádra, igy még egyszer megköszönünk mindent Andornak (legalábbis remélem nem felejtettük el), és ő Csongrádra indul , mi pedig a 6 km-re levő Kistelekre. Itt húzzuk ki reggelig a szegedi gyors befutásáig. Szerencsére hosszas küzdelem árán bejutunk legalább a fedett váróterembe, ahol vizes ruhában vacogunk néhány órácskát. Aztán a tervek szerint 9-kor csiga papával már Gödöllőn vagyunk. A túráról itt van néhány kép:csongrádi képek. Kicsit offtopik a sorozat mert jobbára a már emlitett felkészülési időszakot örökiti meg. A másnapi gödöllői K50 ehhez képest nem sok izgalmat tartogat. Szert teszek száraz ruhára, és száraz kerékpárra, egy kis reggelire, és 9:40 kor rajtolok egyedül. Magamhoz képest nyomom, ahogy tudom, hátha ma már nem ázok meg, ha idejében végzek. Az útvonal idén új, na jó én már jól ismerem ezt a nyomvonalat  is. A bruttó időm 1ó.52 perc, kb 29-es átlag. Figyelembe véve a mögöttem lévő éjszakai 100 km-t, meg vagyok vele elégedve. Pacsi, jelvény,oklevél, talákozás a többiekkel, BIstván,B.Laci,Tomi,Baloo, kispantani,Csidei Lajos, meg többen akiket látásból ismerek. Hát igy zajlott a hétvége. Jövő hétre a mohán megelégszek egy kastély40-el! :o)